A csokoládé – legyen az táblás, bonbon, ital vagy bármi más forma – alapja a kakaóbab. A csokoládé nahuatl indián nevéhez, a xocolatl-hoz (sokolatl) hasonló hangzású névként került be a világ valamennyi nyelvébe, így a miénkbe is.
A csokoládé „Mekkája” Svájc, innen való minden, ami nemes, elég, ha csak a Nestlére, a Milkára, a Lindt-re, a Tobler-re vagy a Suchardra gondolunk.
Az aztékok már jóval az európai hódítók előtt itták a csokoládét. 1519-ben, amikor a spanyol hódítók megérkeztek a mai Mexikó területére, Montezuma xocolatl-lal kínálta meg Cortést. Ennek a fűszeres italnak az alapanyaga a kakaó, a víz, a fahéj, az ánizs, a chili és a kukoricaliszt volt.
Az 1500-as években a spanyolok nemcsak kakaóbehozatali monopóliumra tettek szert, de féltve őrizték az ital receptjét, amit tovább fűszereztek cukorral, szerecsendióval és vaníliával. A csokoládé hamar átkerült Spanyolországból Franciaországba, XIII. Lajos feleségének, Anna királyné jóvoltából.
A katolikus egyházat képviselve V. Piusz 1569-ben a böjt megszegésének tekintette a csokoládé „bűnös” fogyasztását.
A (forró) csokoládé Angliában az 1600-as évek második felében indult hódító útjára.
A csokoládé optimális receptjét a Francia Akadémia tudományos alapon határozta meg 1687-ben.
Az első angol csokoládégyár 1728-ban épült Bristolban. A szilárd csokoládét 1842-ben kezdte el árulni a Fry csokoládégyár, mely később a ma is létező Cadbury cégbe olvadt be. A holland C. J. van Houten 1828-ban feltalált kakaósajtoló-gépe jelentősen javította a csokoládéital minőségét, hisz a készülék segítségével a kakaóbabból sikerült kivonni a nehezen emészthető zsíranyag egy részét.
A csokoládészeletet 1847-ben találták fel és a svájci Nestlé fivérek 19 évvel később készítettek először tejcsokoládét.
Rodolphe Lindt berni csokoládégyárában a termékek minőségének javítása érdekében új eljárásokat vezetett be, módosította a csokoládégyártásnál használt alapanyagokat és a főzési időket. 1880-ban felfedezte a mai élelmiszeriparban kenőgyúrásnak vagy konsolásnak nevezett csokoládéfinomítást, ill. a lágy fondant csokoládét.
A csokoládé olyan termék, amely kakaótermékekből (kakaómassza, kakaóvaj, esetleg kakaópor) és cukrokból készül, min. 35% összes kakaó-szárazanyagot tartalmaz, melyből min. 18% a kakaóvaj és legalább 14% a zsírmentes kakaó-szárazanyag.
A csokoládé kb. 300 ismert vegyületet tartalmaz, többek között serkentőszereket, pl. metil-xantinokat, azaz koffeint és teobromint. Élettani szempontból fontos komponense a hisztamin, a szerotonin, a triptofán, a fenil-etil-amin, a tiramin és a magnézium.
A svájci csokoládé
Philippe Suchard 1797. október 9-én a svájci Boudry-ban született. 1814 szeptemberében testvére, Frédéric berni cukrászdájában cukrásztanulóként kezdett el dolgozni. 1824 májusában teljesült vágya, s útnak indult Amerikába. Kézipoggyászába svájci órákat és kötött holmikat tett, melyek segítségével sikeres üzletemberré szeretett volna válni. A dolgok azonban másképp alakultak, az árut nem sikerült igazán sikeresen értékesíteni, így visszatért hazájába, s újrakezdte az életét.
1825. november 17-én Neuenburg-ban megnyitotta első saját cukrászdáját. A hirdetésben egy újszerű desszertet reklámozott, az ún. „au chocolat fin de sa fabrique”-t, a „finom házi-készítésű csokoládé”-t. Sajnos, nem pontosan ismert, hogy Suchard hogy készítette ezt a csokoládét, viszont valószínű, hogy minden csak kézi munkával készült, hisz vízenergia Neuenburgban ekkor még nem létezett. A cukrászda megnyitása utáni évben rögvest modernizálásba is kezdett. Ahhoz, hogy a csokoládét ne kézzel kelljen készíteni, 1826-ban beköltözött a szomszéd Serriéres faluban üresen álló malomba, melyet a hozzátartozó vízre vonatkozó jogokkal együtt kedvező áron bérelt ki. A vízimalom két nagy őrlőköve segített a gyúrásban és az összetörésben. Naponta kb. 25-30 kg csokoládét sikerült előállítania, melyet először táblás csokoládéként és nápolyiként árult.
Akkoriban még nem kevertek tejet a csokoládéhoz, az egy sötét és kesernyés nyalánkságra hasonlított. Az első Suchard tejcsokoládé az 1890-es években készült el, majd 11 évvel később született meg a „lila-legenda”, a Milka, melyet 1901-ben jegyeztek be, mint márkanevet. A Milka táblás csokoládét kezdetektől fogva lila papírba csomagolták, melyet egy tehén és az alpesi panoráma díszített.
Philippe Suchard, a csokoládégyártás úttörője vállalatának felvirágzását már nem élhette meg, mivel 1884-ben elhunyt. Viszont 4 gyermeke olyan csokoládégyárat örökölt, mely időközben magas rangúvá nőtte ki magát, s a mai napig rengeteg különböző csokoládé finomságot gyárt. Ennek apropóján tehát svájci csoki a Suchard, a Milka, a Lindt, a Nestlé, a Villars, a Toblerone vagy Swiss Army, hogy csak párat említsünk… Tulajdonképpen minden finom és nemes csoki Svájcból származik!
