Az al-Maghreb arab világ legszebb országa a Budapesttől 3,5-4 órányi repülésre lévő Marokkói Királyság. A Tunéziára jellemző globalizáció erőteljesen elindult ebben a sokáig érintetlen gyöngyszemben is, de még ma is rengeteg tradicionális, iszlám látnivalót tartogat ez a mesebeli ország.
Ha Marokkóba utazunk, dönthetünk, hogy végigjárjuk a királyi városokat és egy kulturális körutat nyomunk le, vagy tengerparti üdülést választunk, netán kombináljuk a kettőt. Vízum nem szükséges magyar állampolgároknak a beutazáskor, de legalább 6 hónapig érvényes útlevéllel kell rendelkezni.
Amit hasznos tudni, ha Marokkóba utazunk!
Jó tudni, hogy, bár a csapvíz – hasonlóan az arab országokhoz – itt sem fogyasztható, kötelező védőoltás pár hetes nyaralás esetén nincs. Az éghajlatváltozás és a szokatlan konyha miatt egy házi-patika összeállítása azért ajánlott, ahogy kerülendő az utcán árusított nyers ételek, gyümölcsök és jégkocka fogyasztása is.
A bankok és pénzváltók majdnem minden konvertibilis valutát váltanak, így bátran vihetünk eurót, dollárt vagy fontot, de Marokkóban a szállodák és az üzletek többsége elfogadja a hitelkártyákat is, mint az Amex, a Visa vagy az Eurocard.
Az éttermi, kávéházi árak a kiszolgálási díjat nem foglalják magukba, így a baksist elvárják. Ez, hasonlóan az itthonihoz, általában 10-15%. Számoljunk azzal, hogy az értékesebb tárgyak kiviteli tilalom, ill. korlátozások alá esnek. Szőnyeget, iparművészeti termékeket stb. csak akkor lehet kivinni az országból, ha boltban vagy áruházban vásárolták és erről tanúsítvány is van. A bazárokban azonban kötelező alkudni!
Bár a 24 millió lakosú ország déli, ennek megfelelően meleg, azért vigyünk magunkkal meleg ruhát is. A téli időszakban a hűvös éjszakai-hajnali órákra és a hegyvidékre többrétegű ruházat javallott, s Agadírban is hűvösek a reggelek, csak 10-11 óra után lehet fürödni a tengerben.
A marokkói konyha kitűnő és különleges arab csemegéket kínál. A nagyvárosokban bőven találunk fényűző és egész szerény vendéglőket, melyekben francia és marokkói specialitások rendelhetők. A nagyobb városokban épültek nemzetközi gyors-étterem hálózatok is.
A „francia kapcsolat” nemcsak a konyhával maradt meg a hajdani gyarmatosítás eredményeképp, hanem ma is találhatók kint keresztény templomok és szinte mindenki beszél franciául, de a turistakörzetekben, nagyvárosokban németül, spanyolul és angolul is.
Amit muszáj megnézni, ha Marokkóban járunk!
Ouarzazate egy különleges fekvésű hely, mivel a sivatag és a hófödte Atlasz öleli körül. Érdemes nagyon alaposan szemügyre vennünk a helyi műalkotásokat (Ksours, Kasbah). A Marrakechbe vezető út során célszerű megállnunk és megnéznünk az Ait Ben Haddou erődöt, mely híres az itt forgatott mozisikerekről. Marrakeshben, a „dél gyöngyében” olyan csodák várják a vándorokat, mint a Szadida Sírok, a Bahia Palota, a Mellah, az Agdal medence, a Menara kert és a Koutoubia mecset. Tisztes végiglátogatásukhoz nem elegendő egy nap, kiváltképp, mert a soukh-ok, azaz bazárok varázslatos keleti világát sem szabad kihagyni, ahogy a híres Jaama El Fna téren a mesemondók, kígyóbűvölők, tűznyelők, akrobaták és utcai sütödések forgatagában is el kell merülni, élvezve a marrakeshi nyüzsgést. A „vörös várost” a XI. században alapították az Almoravidák. Ez a dinasztia pompás palotákat és kerteket hagyott Marrakeshre. Természetesen Casablanca-t se hagyjuk ki!
Essaouira a XI. században vált ismertté Mogador néven, s a tengerparton fekszik. Házainak, utcáinak színvilága a kék-fehér kombináció, ahogy a görög szigeteken is kedvelik, s egyben a portugál gyarmatosítók régi falvait idézik. A városka híres tujafaműhelyeiről, fafaragóiról, galériáiról, gyöngykészítőiről, mivel a 60-as években extrém művészek alkottak itt.
Tafraoute fő attrakciója a rózsaszínben pompázó hegyvonulat, mely a falu fölé emelkedik, s mely kopár hegyoldalaival, mély szakadékaival az abszolút nyugalom érzetét árasztja. Körben mandula- és pálmafák szegélyezik az utakat, ahogy elhagyva a települést Tiznit felé vesszük utunkat. Az egykori légiós város ma berber ezüstműveseiről híres, ezért fantasztikus ékszerek közül válogathatunk itt. Azért persze nem árt tudnunk, hogy a berber ezüst más, mint amihez mi, európaiak szoktunk.
Van lehetőség arra is, hogy az ember fakultatív kirándulás keretében elmenjen az Atlasz hegység lábánál elterülő Tiout nevű berber falucskába, ahonnan szamárháton folytatva a barangolást egy hegyi oázist, majd egy magaslaton álló régi kashbahot vesz célba a csoport. Taroudant „kis Marrakash”-ként is emlegetik, itt az óváros és a Salam Hotel, – mely eredetileg egy XVII. századi pasa palotája volt – tartogat izgalmakat.
60 km-re Agadírtól déli irányban, az Anti-Atlasznál fekszik a Souss folyó mocsárvidékén Marokkó leghíresebb madár rezervátuma. A híres rózsaszín flamingórajok mellett itt találkozhatunk a télen délre költöző európai vándormadarakkal is. Útközben láthatjuk a nevezetes Ben Taschfin duzzasztógátat és a Massai Kashbaht, mely a mindenkori berber nagyságok birtokában volt. Az agyagerőd megtekintése közben betekintést nyerhetünk a berberek világába, hétköznapjaikba, ismerkedhetünk építészeti stílusaikkal és megkóstolhatjuk ízletes fogásaikat is.
Az ország bejárása – a repülőt leszámítva, további – több mint 2000 km autózást vagy buszozást követel meg tőlünk, de jó szervezéssel nem érzünk fáradságot. Marokkó egy csodálatos ország, amibe az ember örökre beleszeret. Inkább az al-Mashrik országokra jellemző vendégszeretet jellemzi polgárait, akik mindenhol örömmel fogadják a turistákat. Sajnos, az utazás nem túl olcsó, de egyszer az életben valamikor „kötelező” és érdemes összehozni!
