A csokoládé – legyen az táblás, bonbon, ital vagy bármi más forma – alapja a kakaóbab. A csokoládé nahuatl indián nevéhez, a xocolatl-hoz (sokolatl) hasonló hangzású névként került be a világ valamennyi nyelvébe, így a miénkbe is.
A rengeteg kis kézműves manufaktúra csodái mellett Belgiumból való a mindenki által ismert Cote d’ Or, a Guylian „tenger gyümölcsei”, s mint „olyan”, a belga praliné.
Az aztékok már jóval az európai hódítók előtt itták a csokoládét. 1519-ben, amikor a spanyol hódítók megérkeztek a mai Mexikó területére, Montezuma xocolatl-lal kínálta meg Cortést. Ennek a fűszeres italnak az alapanyaga a kakaó, a víz, a fahéj, az ánizs, a chili és a kukoricaliszt volt.
Az 1500-as években a spanyolok nemcsak kakaóbehozatali monopóliumra tettek szert, de féltve őrizték az ital receptjét, amit tovább fűszereztek cukorral, szerecsendióval és vaníliával. A csokoládé hamar átkerült Spanyolországból Franciaországba, XIII. Lajos feleségének, Anna királyné jóvoltából.
A katolikus egyházat képviselve V. Piusz 1569-ben a böjt megszegésének tekintette a csokoládé „bűnös” fogyasztását.
A (forró) csokoládé Angliában az 1600-as évek második felében indult hódító útjára. A csokoládé optimális receptjét a Francia Akadémia tudományos alapon határozta meg 1687-ben.
Az első angol csokoládégyár 1728-ban épült Bristolban. A szilárd csokoládét 1842-ben kezdte el árulni a Fry csokoládégyár, mely később a ma is létező Cadbury cégbe olvadt be. A holland C. J. van Houten 1828-ban feltalált kakaósajtoló-gépe jelentősen javította a csokoládéital minőségét, hisz a készülék segítségével a kakaóbabból sikerült kivonni a nehezen emészthető zsíranyag egy részét.
A csokoládészeletet 1847-ben találták fel és a svájci Nestlé fivérek 19 évvel később készítettek először tejcsokoládét.
Rodolphe Lindt berni csokoládégyárában a termékek minőségének javítása érdekében új eljárásokat vezetett be, módosította a csokoládégyártásnál használt alapanyagokat és a főzési időket. 1880-ban felfedezte a mai élelmiszeriparban kenőgyúrásnak vagy konsolásnak nevezett csokoládéfinomítást, ill. a lágy fondant csokoládét.
A csokoládé olyan termék, amely kakaótermékekből (kakaómassza, kakaóvaj, esetleg kakaópor) és cukrokból készül, min. 35% összes kakaó-szárazanyagot tartalmaz, melyből min. 18% a kakaóvaj és legalább 14% a zsírmentes kakaó-szárazanyag.
A csokoládé kb. 300 ismert vegyületet tartalmaz, többek között serkentőszereket, pl. metil-xantinokat, azaz koffeint és teobromint. Élettani szempontból fontos komponense a hisztamin, a szerotonin, a triptofán, a fenil-etil-amin, a tiramin és a magnézium.
A belga csokoládé
Belgium világszerte híres terméke a belga csokoládé és a belga praliné, mely hírnevét elsősorban magas minőségének köszönheti. Napjainkban a vonatkozó európai szabályozás engedélyezi legfeljebb 5% növényi zsír felhasználását, de a belga gyártók a hagyományos eljárásokhoz ragaszkodnak és csak tiszta kakaóvajat használnak fel. A belga csokoládé minőségét az állam által támogatott AMBOA logó garantálja. Állítólag a szintén magas minőségéről ismert svájci csokoládét is belga recept alapján kezdték el gyártani. Az igen magas minőségű belga csokoládét napjainkban is kézzel, kis műhelyekben állítják elő a chocolatier néven ismert mesterek, s frissen árulják a saját boltjaikban.
A belga csokoládéipar jellegzetes termékei a különböző formájú és ízesítésű pralinék. Az első pralinékat 1912-ben ifj. Jean Neuhaus készítette, aki ezután ki is alakította a ballotin vagy pralinedoosje néven ismert csokis dobozokat. Ezekben a hőre érzékeny pralinék nagyjából egyenletes hőmérsékleten maradtak. Napjainkban több százféle pralinét állítanak elő, egyeseket csak csokoládéból, másokat tejszínnel, likőrrel, konyakkal töltve, marcipánnal vagy narancshéjjal.
A legkiemelkedőbb belga csokoládé-márkák a következők:
Mivel ezek java kézműves manufaktúrában készül, nagy FMCG neveket, ahogy a német csokoládék esetében, nem sokat mondhatunk. Ami viszont igen híres, a valószínűleg sokak által ismert Cote d’ Or, a Guylian a klasszikus „tenger gyümölcsei” csokoládéival, vagy a Sephra, melyből pasztilla is kapható.
A Starbrook Airlines csokoládégyárat 1998-ban alapította egy belga festő és bútortervező Jaak De Koninck és Patrick Gilis. A retro stílusba csomagolt termékeik palettája igen széles: a légikisasszonyok, pilóták, repülőgépek és autók az ’50-es évek repülési és automobil korszakát idézik. A csoki igazi belga finomság.
