Elképesztő történetek.
Amikor olyan helyzetek adódnak, mint a British Open sznúkerbajnokság egy mérkőzésén, ahol a sorsolásnak köszönhetően egy egykori szerelmespár kerül egymással szembe – garantált a botrány. Mark Allen és Reanne Evans annyival elintézte, hogy Evans nem viszonozta a kézfogást, amikor egykori párja, közös gyermekük apja a kezét nyújtotta. A pár már 13 éve külön van, de ennyi idő is kevés volt ahhoz, hogy a viszonyuk rendeződjön, éppen ezért igazi médiaszenzációnak számított a pillanat, amikor ez a kamerák előtt is egyértelművé tették. Szerencsére ennél durvább dolog nem történt a mérkőzésen.
Korántsem ők az egyetlenek, akikre nem azért kapja fel a fejét a világ, mert óriási eredményt értek el, hanem mert valami váratlant, vagy botrányosat tettek. Az sportfogadók rémálma az ilyesmi, kivéve, ha az élő fogadások mellett döntenek. De nézzük milyen szinte hihetetlen esetek történtek a sportvilágban, amikhez képest ez a sznúker-ügy szinte fel sem tűnik.
Az olimpia sem kivétel
Igazi klasszikusnak számít a témában Frederick Lorz esete, aki annyira szemérmetlen csalást követett el, hogy elképzelni is nehéz. Az 1904-es olimpián döntött úgy, hogy a maratoni táv számára túl hosszú, mikor 14 kilométer megtétele után elfáradt. A hosszútávfutó ekkor bepattant egy autóba, majd a cél előtt kiszállt, hogy futva érkezzen be. Eredményéért aranyérmet kapott, de miután bevallotta, hogy mit tett, eltiltották a sporttól. A büntetés viszont csak egy évig tartott, mert 1905-ben már újra futotta a távot, amin segítség nélkül végzett az első helyen. Elképesztő tettéről azt állította, csak egy vicc volt.
Az ötlet egyébként könnyen lehet, hogy az 1896-os olimpiai események alapján született, ugyanis akkor Szpiridon Belokasz döntött úgy, hogy nem futva teszi meg a táv egy részét, hanem inkább szekéren. Na persze nem muszáj olimpiai futónak lenni ahhoz, hogy valaki ilyesmire vetemedjen, erre példa Rosie Ruiz, aki igazi mestere volt a csalásnak, hiszen még a metrót is igénybe vette. Az 1980-as bostoni maratonon három percet rávert az utána másodikként érkező – valódi nyertes – futóra, aki pályacsúcsot futott, ahogy az később kiderült. Ruiz nyolc napig élvezhette a győzelemmel járó elismerést, ezután egyértelmű lett, hogy nem ez volt az első csalása.
Fület fülért!
Ki ne emlékezne Mike Tyson sajátos – bokszra egy másodpercig nem emlékeztető – megoldására, amit Evander Holyfield ellen vetett be, az emlékezetes fülrágás valószínűleg az egyik legmaradandóbb sportszerűtlensége a boksz a sportág, és úgy eleve a sport történetének.
Kevesen gondolnák, hogy lehet valami keményebb a nehézsúlyú bokszolóknál, pedig a nyerni akaró Tonya Hardingra igaz ez. Ma is láthatóak felvételek arról, amikor az 1994-ben a lillehammeri olimpia előtt a legnagyobb vetélytársát, Nancy Kerrigant az edzését befejezve megtámadják. A terv szerint a felbérelt támadónak szilánkosra kellett volna törnie a jégről lesétáló műkorcsolyázó térdét, de ez nem sikerült, és Kerrigan zúzódásokkal megúszta a kegyetlen viperával történő támadást. Harding sosem ismerte el tettét, de mivel az elkövetők – a volt férje, illetve egy barátja, valamint Harding testőre – hozz kapcsolható személyek voltak, hamar összeállt a kép. A sportágtól eltiltották, így aztán éles váltással egy új sportágban, bokszolóként próbálta ki magát.
Nem egy versenyző ellen, hanem a bíró ellen kelt ki egy tékvandós, Angel Matos. A pekingi olimpián a bronzért folytatott küzdelem során egy számára nem tetsző ítélet váltotta ki belőle a kissé heves reakciót, amikor egyenesen orrba rúgta a bírót, amiért örök eltiltást kapott.
