Tárd fel lelked legmélyebb bugyrait!

Számos indokolatlan hókuszpókusz és tévhit övezi a hipnózisnak nevezett tudatállapotot. Pedig tudatunk mélyének feltárása épp a tudatosság egy magasabb foka.

A hipnózis szó a görög hypnos, azaz álom szóból eredeztethető. Eredetileg magát a tudatállapotot jelölték így, de ma már a hipnózist eredményező eljárásokat is ezzel a névvel illetik: ily módon létezik többek között önhipnózis, regressziós hipnózis, reinkarnációs hipnózis vagy relaxációs hipnózis is. Mint módszer, a hipnoterápiában és a hipno-analízisben használatos.

A hipnózis nagyon egyszerűen megfogalmazva egy olyan tudati állapot, amikor az elme könnyebben elfogadja a szuggesztiókat. Hogy mit nevezünk szuggesztiónak? Ezek tulajdonképpen javaslatok, állítások, melyeket el szeretnének fogadtatni velünk, kicselezve a gondolkodás aggályoskodását. Mindennapi szuggesztiókat fogadunk például a reklámokból, így hihetjük el kritika nélkül, hogy egyik fogkrém jobb a másiknál, vagy hogy egy adott üdítőitalt szürcsölve, esetleg egy adott márkájú autóban ülve menőbb és szerethetőbb arcok leszünk; de szuggesztiók a burkoltan kommunikált, személyünkre vonatkozó elvárások is, amiket például családunk vagy munkatársaink állítanak fel velünk szemben.

Hipnózishoz hasonló transzállapotot is megélhetünk nap mint nap: egy jó könyv, egy zeneszám, egy szeretett hobbi gyakorlása, a flow megélése, vagy a meditálás mind rokon elmeállapotok a hipnózissal.
A hipnózis története több mint négyezer éves: először egy egyiptomi papirusztekercsen találtak utalást rá, mikor a fejfájás kúrálására a következő módszert javasolta az ókori szerző: “Helyezd rá kezedet szemére, és mondd, hogy a fájdalom megszűnt!” – ez a gyakorlat tulajdonképpen éber hipnózis, melyben a szuggesztió a fájdalom megszűnése.

A hipnózisnak két fő fajtája van, aszerint, hogy hány személy van bevonva a tevékenységbe: az egyik az önhipnózis, más néven autohipnózis; a másik pedig a hipnotizőr segítségével létrejövő hipnózis, más néven hetero-hipnózis. Emlékeztek még Cippolára, a Mario és a varázsló (Thomas Mann regénye) rossz emlékű mágusára, aki széles publikum előtt hitette el a pincér Marióval, hogy a szerelmét csókolja meg a színpadon, miközben a csúf imposztornak adott csókot, a közönség legnagyobb mulatságára? (Mario szégyenében a színpadról lefelé jövet lelőtte Cippolát.) Nos, a világirodalom talán legismertebb hipnózis-jelenete azóta is számos téveszmének a forrása: a hipnózis eléréséhez ugyanis elengedhetetlen a hipnotizőr és a hipnotizált közti bizalom. Senki nem tud hipnotizálni akaratunk ellenére és a hipnózisnak nem célja tévképzeteket kelteni.

Az önhipnózis során saját magunk kondicionáljuk úgy az elménket, hogy bizonyos állításokat elfogadjon. Az önhipnózis egy fókuszált tudatállapot, melynek során megnyitjuk az elme kapuját, és akadály nélkül görgetünk be rajta egyfajta információcsomagot. Az önhipnózis kedvelt eszköze a coachingnak, ami nem más, mint különböző – vállalati sikerre, vagy egyéni boldogságra fókuszáló – céllal művelt tudati “edzés”. A Plus&Plus Coaching fiatal vezetője, Bence (25) önhipnózissal küzdte le alvási paralízisét, és stresszoldásként, valamint elfojtásokból adódó pszichoszomatikus betegségben szenvedő ügyfeleinek is javasolja a módszert. “Ilyenkor tudatosan el kell lazulni, tehát a bevezetés mindig relaxáció. Aztán modellezni kell magunkban azt az élethelyzetet vagy lelkiállapotot, amit el szeretnénk érni – az agy rögzíti ezt az információt és ösztönösen e modell megvalósulása felé fog terelni.”

A hipnózisnak mégis a közvetítő bevonásával művelt formája az ismertebb. Ezzel a változattal kapcsolatban – részben a filmeknek és az irodalomnak köszönhetően – számos tévhit kering a laikusok között. Sokan egyenlőségjelet tesznek a hipnózis és az transzállapotban végzett, előző életbe vezetett utazás közé, holott utóbbi csak egy lehetőség, amit a módszerrel végezhetünk. A hipnózis során kaphatunk szuggesztiókat, melyeket a hipnózis elmúltával is követhetünk (ekkor már poszthipnotikus szuggesztiókká válnak): például egy káros szenvedély abbahagyására, vagy egy akadály leküzdésére, netalán egy pozitívabb szemlélet gyakorlására.

A hipnózis kiváló eszköz egy-egy ismeretlen, mélyen gyökerező probléma okainak feltárására: a hipnózisban felszakadhatnak tabukat rejtő gátak, és előkerülhet a krónikus stressz vagy a boldogtalanság forrásául szolgáló trauma. A rég eltemetett emlékek felidézésére a regressziós hipnózist használják: a regresszió a szavakkal megfogalmazott gondolatoktól a komplexebb képi, szimbolikus gondolkodás világába való “visszalépést” is jelenti. A hipnózis azonban nem az agy archívumát nyitja meg, hanem a lélek belső valóságát: ezért a hipnózisban elmesélt életképek nem feltétlenül ugyanúgy történtek meg a múltban.

Az előző életben tett “utazás”, a reinkarnációs terápia szintén hipnózissal valósul meg: a legmélyebb tudatalatti – delta – állapotban szembesül az ember régi énjének árnyékával. Hegyi Éva Mónika hipnoterapeuta (Léleklétra.hu) szerint az első, amit a reinkarnációs hipnózissal kapcsolatban el kell felejteni, az pont az utazás szó. Ha valakinek semmi gondja nincs az életében, az ne kirándulgasson az előzőekbe, hiszen ez nem játék vagy szórakozás. A reinkarnációs hipnózis során az ember újraéli előző életében szerzett egyes tapasztalatait, fájdalmait, traumáit és újra fel is dolgozza azokat, immár a jelenébe beépítve a tanulságokat. Az előző életet csak akkor érdemes beengedni a jelen valóságába, ha készek vagyunk az élmények hozományával tudatosan foglalkozni.

 

Forrás: http://www.life.hu/tested-lelked/20130807-hipnozissal-feltarhatjuk-a-legregebben-eltemetett-traumakat-is.html

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>