Magány

Az egyedüllét nem azonos a magánnyal. Nagyon sok ember él egyedül, mégis jól érzi magát. Ezzel szemben létezik társas magány is, amikor család veszi körül, még sincs kihez szólnia. A társas magány lényegesen rosszabb, mint az egyedüllét.

A magány lelki betegséget, többek között depressziót válthat ki. Akinek nincs kivel kapcsolatot teremtenie, aki nem tudja megosztani a gondját-örömét valakivel, egy idő után a világ ellen fordul, morózussá válik, és még inkább elszigetelődik az emberektől.

A magány érzése voltaképpen a kommunikáció hiánya miatt alakul ki. A két ember közötti jó kommunikáció kialakításához a kölcsönös figyelem számtalan apró jelére van szükség. Az egymás iránti figyelem nem csupán azt mutatja, hogy két ember fontos egymásnak, hanem azt is, hogy mennyire. Elengedhetetlen a kölcsönösség, hogy ne csak az egyik zúdítsa a másikra a bánatát, hanem a kitárulkozás, panaszkodás mellett tudjon meghallgatni is.

Társas magány

A magány akkor következik be, amikor nincs kivel beszélni, nincs kitől visszajelzést vagy megerősítést kapni.

Ez a magány tehát jelentősen eltér attól az állapottól, amikor valaki önként visszavonul, hogy csak a saját gondolataival lehessen elfoglalva.

Sokan azt gondolják, azért nem találnak maguknak társaságot, mert nem elég értékesek, azért nem foglalkoznak vele a többiek. Mások meg azért maradnak magukra, mert mindenkiben a hibát keresik, haragszanak a világra saját vélt vagy valós sérelmeik miatt.

A magányból ki lehet törni. Kialakulásában ugyanis döntő szerepe van az ember személyiségének, illetve a külső körülményekre adott válaszának. Ehhez azonban más szemmel kell látni önmagunkat és a környezetünket. Meg kell tanulni kommunikálni, elfogadni és viszonozni bizonyos gesztusokat. Véget kell vetni az önmarcangolásnak, de az állandó panaszkodásnak is. Mert akivel “minidig baj van”, attól menekülnek a többiek.

Aki sosem élt házasságban, különösen a férfiak esetében – azoknál nagy szerepet játszik a bizalmatlanság. Vagy képtelen kimondani a gondolatait, elképzeléseit. A félénk ember a hallgatásával óvja magát attól, hogy hibát kövessen el. Meg kell tanulni elfogadni magunkat, de még jobb, ha a hibáinkat meg is próbáljuk kiküszöbölni. Nem olyannak kell mutatkozni,amilyennek gondoljuk, hogy látni akarnak. Mert ez álarc, ami előbb-utóbb úgyis lehull. Inkább azoknak a társaságát kell keresni, akikkel egyet tud érteni bizonyos dolgokban, akiknek a véleményére kíváncsi. Lehet, hogy kezdetben többet kell hallgatni, kevesebbet beszélni, de lehet, hogy épp fordítva kívánja a szituáció: el kell mondani bizonyos dolgokat, hogy a másik tudja magát mihez tartani. A lényeg: alakuljon ki egyfajta párbeszéd. A némaság megöli a kapcsolatokat. A már meglévőket is!

Forrás

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>