Józsefváros 236 éves

1451_Cimer_VIIIker_1_tn2

November 7-e ma is ünnep a nyolcadik kerületben. 1777-ben ezen a napon jegyezte be a pesti magisztrátus a település nevét az itt élők kérésére és Mária Terézia engedélyével. Ez egyébként Erkel Ferenc születésnapja is. Az idén különösen szép ünnepséggel emlékezünk meg mindkét évfordulóról. November 7-én adják át hivatalosan Józsefváros felújított nevezetességét, az Erkel Színházat.

A mai Budapestet alkotó egykori települések közül Józsefváros az egyik legrégebbi. Sőt történelme során nem egyszer volt otthona a magyar elsőknek. Itt létesült az egyik első magyar sörfőzde (a törökök 1686-os kiűzetésének idején), az első állandó közkórház (az 1798-ban alapított Szent Rókus), az első nyilvános angolpark (az 1794-ben elkészült Orczy-kert), az első magyar nemzeti múzeum (1844) és az első gyufagyár (Irinyi János feltaláló alapította 1840-ben a mai Mikszáth téren). 1867-ben itt épült meg a MÁV első pályaudvara (mely a Keleti 1885-ös megnyitásáig Budapest főpályaudvara volt). A Puskás fivérek itt mutatták be az első telefonkészüléket (1881-ben), és itt járt az első villamos is (1889-től) a Kálvin tér és az Orczy tér közötti Stáció (ma Baross) utcában.

Az 1777-ben mindössze háromezer lakosú település a 19. század során fejlődött igazi várossá. A városi környezet kialakulását nagyban befolyásolta az 1838-as pesti árvíz, amikor egészen a Horváth Mihály térig minden a Duna jeges vize alá került, és az összes földszintes vályogház romba dőlt. Utána viszont fantasztikus újjáépítés kezdődött. A mai Kiskörút és Nagykörút között kiépülő mágnásnegyed palotáiba költözött a magyar politikai és gazdasági elit, és 1865-ben a képviselőház is a mai Bródy Sándor utca 8. alatt rendezkedett be, az Ybl Miklós által tervezett és négy hónap alatt felhúzott neoreneszánsz palotában. Az építési lázban különösen megszaporodott az iparos szakemberek száma, akik viszont a körút túlsó oldalán telepedtek le. 1890-re Józsefváros lakossága már meghaladta a 91 ezret. A századforduló idején élte fénykorát a már akkor is legalább kétarcú település. Híres művészek éltek és dolgoztak házaiban, határában művésztelep létesült, fontos közintézményeknek, iskoláknak, egyetemeknek, klinikáknak adott otthont, kávéházaiba, kocsmáiba, kertvendéglőibe Budapest minden részéből özönlöttek a vendégek. A népesség létszáma hirtelen 164 ezerre nőtt, de e városnyi kerület külső része továbbra is kisvárosi, sőt szinte falusiasan szegényes maradt.

 

Azt szokták mondani, hogy a háborús évek duplán számítanak. Az első világháború után az országos elszegényedés vetett véget Józsefváros addigi virágzó fejlődésének. A második világháborúban már az épületek 90 százaléka megsérült, de az 1956-os golyónyomok is több helyütt meglátszanak ma is. A kerület forradalmi szerepvállalása miatt a Kádár rendszer igyekezett megfeledkezni Józsefvárosról, mígnem az 1970-es években a hagyományos városszövetbe beékelték a Szigony utcai panel-lakótelepet. További fejlesztés nem is történt a kerületben, és a rendszerváltás után csak tovább romlott a helyzet, miután a lepusztult és elhagyott lakásokat vidékről érkezett, civilizációs problémákkal küzdő lakásfoglalók vették birtokba.

 

Az ezredforduló hozta meg a változást. Ennek leglátványosabb eleme a Corvin negyed, ahol Közép-Európa legnagyobb belvárosújítási programja kezdődött el – a 21. század igényeinek maximálisan megfelelő üzletekkel, irodaházakkal és a Corvin sétányt övező új lakóövezettel. De a legszegényebbek által lakott Magdolna negyedben is a maga nemében egyedülálló, kísérleti vállalkozásba kezdett a kerületi önkormányzat. A már megvalósult és a most folyamatban lévő Magdolna-programok célja, hogy részben a lakások megújításával, részben szociális, oktatási és közbiztonsági lépésekkel a negyed és az ott élő emberek élhetőbb környezetbe kerüljenek, és saját maguk is tegyenek meg mindent ennek érdekében.

 

Érdekes, hogy még a gazdasági világválság idején sem szállt el a fejlesztési kedv. A Palotanegyedben tavaly nyáron zárult le egy uniós támogatással megvalósult kétéves kulturális, közterület- és gazdaságfejlesztési program, amely a páratlan építészeti örökséggel rendelkező negyedet szervesen a Belvároshoz kapcsolja. A program második üteme éppen most zajlik, immár fővárosi támogatással. A másik véglet, az elkeserítő állapotban lévő, lepusztult Teleki tér is végre átalakul, épül az új piac is. Egyre másra települnek újabb felsőoktatási intézmények a kerületbe, így a régiekkel együtt igazi egyetemváros alakul ki.

Az elmúlt 236 év rányomta bélyegét a településünkre. Ennek eredményeképpen alakult ki az „ezerarcú Józsefváros”, amelyet ha olykor szidunk is, mégis szeretünk, mert az életünk legfontosabb színtere. És rajtunk is múlik, milyen állapotban adjuk tovább az utódainknak.

 

Forrás: http://www.jozsefvaros.hu/hir/1451/Jozsefvaros_236_eves_/

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>