Görbicz Anita

A Győr és a magyar női kézilabda-válogatott klasszisa a játéka mellett más területen is szolgálja a magyar kézilabdát, a magyar tehetségek fejlődését.

A Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége, a MATEHETSZ egy olyan civil egyesület, amely pályázatokon nyert forrásokból (például a Magyar Géniusz Program és a Tehetséghidak Program) olyan országos hálózatot hozott létre és üzemeltet, amely helyben keresi és támogatja a tehetséges gyerekeket, fiatalokat, képességeik kibontakoztatásában.

Több más kezdeményezés mellett egyik fontos vállalása a Magyar Tehetség Nagykövetek „intézményének” létrehozása, még 2011-ből. Görbicz Anita volt az első sportoló, akit nagykövetnek kértek fel tavaly, a megbízatás 5 évre szól. Nem véletlen a felkérés, hiszen Görbe Győrben saját utánpótlás segítő alapítványt hozott létre, amely ösztöndíjjal jutalmazza az arra érdemeseket.

Miért vállalta el a nagyköveti szerepet? – kérdeztük a decemberi világbajnokságra készülő, de szerdán éppen megsérülő válogatott játékost.

Úgy gondolom, egy sportolónak példát kell mutatnia az élet minden területén, példaképnek kell lennie, ha az élet úgy hozza. Nemcsak a sportteljesítménnyel kell kitűnnie, hanem másban is, ezért rögtön igent mondtam a felkérésre, még tavaly.

Hangsúlyozni kell egy tehetségnek, hogy ő tehetség?

Hú, rám is nagyon sokszor mondták annak idején. Személyes tapasztalatom az, hogy igen, ki kell mondani. Igaz, egy idő után ezt el kell felejteni, érett sportolóvá kell válni, érett gondolkodással. A tehetség, mint jelző teher is tud lenni, de hát ilyen a sport, ilyen a kézilabda, ilyen az élet.

Mikor mondták ki először, hogy „Anita, te tehetséges vagy”?

Elég régen, sajnos. Talán 13 éves koromban.

És mikor jelenthető ez ki a kézilabdasportban?

Ez változó, teljesen függ az adott embertől, személyiségtől. Csapattársam, Heidi Löke még 17 éves korában is tehetségtelennek volt titulálva, aztán lám, a világ legjobb kézilabdázójának választották, és ma is az egyik legjobb játékos a világon.

A magyar kézilabdában sok az ígéretes fiatal?

Vannak, de sajnos nem annyian, amint amennyire szükségünk lenne.

Például Győrben, ahol két játékos mellé is odaállt. Miért hozta létre az alapítványt?

Ebben az évben Sirián Szederke és Korsós Dorina kapja az ösztöndíjat. A korábban már említett okok mellett úgy gondoltam, hogy a győri klub annyi mindent adott már nekem, hogy ideje valamit visszaadni belőle. Nem is feltétlenül az anyagi része az, ami a játékosnak fontos lehet, hanem az, hogy talán ezzel a kiállással motiválom, ösztönzöm a jó teljesítményre. Az ösztöndíj kifejezésben minden benne van. Tudniuk kell, hogy a tehetség mellett még többet és többet kell teljesíteni a jövőben. Ebben nyújtok nekik segítséget, támaszt, és lehetek talán példa a számukra.

Mit tudna mondani mentoráltjairól, Szederkéről és Dorináról?

Nem kell részleteznem: mindkettő hatalmas ígéret. Pár éve azért együtt edzek már velük, látom, hogy mire vihetik. Sokra, pár éven belül befutott játékosokká érhetnek nemzetközi szinten is.

És mindezt Győrben tehetik meg.

Hát, nagyon bízom benne. Azt gondolom, ez a klub minden feltételt feltételt képes biztosítani ahhoz , hogy egy ifjú tehetség kiteljesedjen. Az anyagi és a szakmai feltételek is adott a Győrnél ahhoz, hogy egy fiatal minőségi játékossá váljon.

Ahhoz kellene olyan meccsek, mint amilyenek a Bajnokok Ligájában játszanak. Kedden sorsoltak: pokoli erős csoportba került a Győr. Bosszantó volt a sorsolás eredményét felfogni?

Nem. A sorsolás előtt beszélgettünk, három variáció létezett, kétségtelen, hogy ami bejött, elsőre ijesztőnek tűnik. De ez nézőpont kérdése: ha továbbjutunk ugyanis a csoportból, akkor marad maximum egy csapat, amelyik veszélyes lehet a további küzdelmekben. A másik csoport jóval könnyebb, de ne feledjük, ha sikerül innen továbbjutnunk, már könnyebb az utunk a döntőig. Merthogy a cél nem lehet más, mint a címvédés.

A magyar válogatott szövetségi kapitánya, Hajdu János szűkítette keretét. Mire mehetünk a decemberi világbajnokságon?

Nehéz kérdés, mert az Európa-bajnokságon nagyon magasra tettük a mércét. Ott nagyon jól ment a játék, és szegény Karl-Erik nem lehet velünk egy ideje. Vele nagyon együtt volt a társaság, megviselt bennünket a betegsége, hiányzik. A világbajnokság nehezebb lesz, de remélem, hogy eggyé forrunk, hiszen már sokszor bizonyítottuk, hogy tudunk egymásért küzdeni. Ha ez meglesz, akkor a négybe kerülhetünk, én odavárom a csapatunkat.

Forrás

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>