Anyukák

Van egy férjem, három gyerekem és munkám, amit szeretek. Ám esténként, ha mindenki aludni ment, van egy titkos életem is – a telefonomon. Nem vagyok ezzel egyedül. Olyan nőkkel beszélgettem, akik hozzám hasonlóan szeretnek játszani – és néha bizony úgy érzik, túl sok időt töltenek ezzel.

„Van egy kertecském, ahol elvarázsolt növényeket locsolgatok (Fairy Farm), egy repterem, ahol titkos küldetéseket hajtok végre (Airport City) és egy kis, pacaszerű állatkám, akit etetek, mosdatok, és szórakoztatok is (Pou). Ám az okostelefonom által kínált játékok közül egyikkel se töltök el annyi időt, mint azzal, ahol cukorkákat kell hármas csoportokba rendezni (Candy Crush Saga). Nem tudom megunni, pedig az alapötlet olyan egyszerű, hogy még a négyéves fiam is érti már a szabályt” – mondja a 34 éves Kinga, egyébként kétgyerekes anyuka.

„A Farmville volt az első, amire rákattantam. Locsolgattam a virtuális paradicsompalántámat, etettem a disznóimat. Esténként tévézés helyett ott ültem a gép előtt, és gyűjtögettem a pontokat. Aztán azt vettem észre, hogy ha haladni akarok, akkor jobban teszem, ha reggel is ránézek, meg a munkahelyemen is. A játék egy idő után átvette az irányítást az életem felett. Ekkor töröltem magam először” – mesélte a Nők Lapja Cafénak Ancsilla.

Már a családom is panaszkodott

Zsófinak szintén két gyereke van, és már ők is észrevették, hogy valami nincs rendben. „Sokáig azzal nyugtattam magam, hogy az az egy-két óra, amit esténként játékkal töltök, senkinek sem árt. Mások tévéznek, kötnek, rejtvényt fejtenek. Én az okostelefonomat nyomkodom. Megnyugtat, kikapcsol. De előbb-utóbb minden játék egyre több időt és pénzt követelt. Csak akkor juthattam el magasabb szintre, kaphattam menő cuccokat, ha nem egy-két, de inkább három-négy órát töltöttem vele, és mindig volt egy olyan akció, amikor pár száz forintért valami izgalmas kiegészítőt vehettem. Ez az a pont, amikor már a családom is panaszkodni szokott. Látják, beszippantott a masina. Amikor ez megtörténik, általában törlöm magam. Pár nap múlva azonban keresek valami másikat, és minden kezdődik elölről.”

A 37 éves Krisztának is vannak gyerekei. „Már az első mobiltelefonomon is volt játék: pasziánsz és billiárd. Egyszerű, béna kis játékok voltak ezek. Párszor játszottam velük, amikor mondjuk sokat kellett várni az orvosnál, de eszembe se jutott, hogy este, lefekvés előtt is bekapcsoljam. Ám amikor tavaly megkaptam az érintőképernyős okostelefonomat, úgy éreztem, mintha kitárult volna előttem a világ. Jobbnál jobb játékokat találtam rajta, méghozzá teljesen ingyen.”

Nem olvas mesét a gyereknek

„A függőség tünetei mindig ugyanazok, legyen szó drogról, alkoholról, vagy túl sok számítógépes játékról – magyarázza Nagy Brigitta pszichológus. – A baj mindig akkor kezdődik, amikor kicsúszik az ember kezéből az irányítás. Ha valaki korábban mindig kikérdezte a gyerektől a leckét, de most már inkább azt mondja, nagy vagy már hozzá, csak hogy végre leülhessen játszani, vagy már nem mond esti mesét, és igyekszik minél hamarabb ágyba dugni a gyerekeit, és aztán rohan, hogy végre bekapcsolhassa a gépet – nos, ezek bizony a függőség jelei.”

A Google nemrég jelentette be, hogy immár egymilliónál is több alkalmazás tölthető le okostelefonra.  A népszerűségi lista élén pedig hónapok óta ugyanaz a játék áll: a Candy Crush Saga. Az elmúlt egy évben 151 milliárd alkalommal játszottak vele az emberek, a skandináv cég pedig, amelyik kifejlesztette napi (!) 875 ezer dollár, átszámítva 200 millió forint körüli bevételt könyvel el. (Összehasonlításképp, a második helyezett, az Angry Bird alkotói napi 6000 dollárt kapnak.) Mindkét játék ingyenes, és a játékosok 60%-a soha nem is fizet érte. Ám még így is elég sokan vannak, akiknek megér pár dollárt egy pluszélet vagy egy kis segítség.

A baj nem a technikával van. Játszani ugyanis jó. Mindig is fontos része volt a kultúrának. Játék közben olyan kémiai anyagok termelődnek az ember agyában, amelyek révén boldogság tölt el minket. Nincs is ezzel baj egészen addig, amíg megvan az egyensúly, és mi irányítjuk az életünket, nem pedig a szenvedély. Ha rosszul érzed magad, amikor abbahagyod a játékot, és másra se tudsz gondolni, csak arra, hogy mikor játszhatsz újra, és minden egyes szabad percedben ezzel akarsz foglalkozni – na, akkor már baj van. Ilyenkor nincs más megoldás, mint venni egy nagy lélegzetet: és kilépni a virtuális világból. (Súlyosabb esetben szakemberhez fordulni.) Legalább addig, amíg kitisztul a fejünk, és rájövünk, hogy van életünk a valóságban is.

 

Játékfüggő nők

Éveken át a férfiak területe volt a számítógépes játék, ám az utóbbi 1-2 évben nagyot fordult a világ. Egyre több nő kattant rá a játékok világára – és időt, pénzt nem kímélve szenvedélyes játékos lett belőlük. A Time magazin felmérésén a résztvevő nők 32%-a vallotta be: előfordult már, hogy a családjával vagy a barátaival kellett volna foglalkoznia, de ő inkább az okostelefonján játszott. 28 százalékuk bevallotta, hogy néha még a munkahelyén is játszik. 30 százalékuk függőnek tartja magát.

Forrás

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>